Idén 158. alkalommal került megrendezésre a jezsuita atyák által elindított, mára hagyományosan három napos Jézus Szíve-búcsú Kalocsán. A pénteki ünnepi szentmisét Fülöp Ernő kalocsai plébános mutatta be litániával és szentségi áldással. Szombaton a délutáni szentségimádást követően az ünnepi litániát és szentmisét Csorba Dávid kiskunhalasi káplán, kinevezett bajai plébános atya mutatta be. Az ünnep főmiséje vasárnap került megrendezésre. A szentmisét és szentbeszédet Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek végezte és annak elemzésével kezdte: „Jézus Szíve, amelynek teljességéből, mindannyian merítettünk.” Ez a mondat a Szent Szív gazdagságát hivatott kijelölni. Ez a gazdagság a szavak jelentésében is megnyilvánul. A Jézus szó köré a keleti egyház hatalmas teológiát épített fel a Jézus imában. A szív szó is hasonlít ahhoz, mint amikor egy orgona billentyűjét leütjük, akkor ezzel együtt több síp szólal meg, hogy a hangzás telt legyen, és teljes. A szív fogalmat is széles körben használják. Az orvostudományban a kardiológia, a népművészet, az irodalom, a biblikus teológia, a jelképiség. A jelképek között ősidőktől fogva a szeretetnek, a szerelemnek a jelképe: még a modern infokommunikációs, a Facebookos világban is szoktak üzenetet nyugtázni a szív jelével. A teológiának kulcsfontosságú szava, mely nagyszerűen tudja ötvözni a népi jámborságot a mély teológiával. Különösen igaz ez Kalocsa városára, ahol a népviseletek is, az ünnepi felvonulás, a körmenet is ennek kifejeződése. A teológiai mélységében pedig ott van a kérdés: a megtestesülés. Miért lett a második isteni személy emberré? Miért vállalta a kereszten átszúrt szívéig emberi sorsunkat? Ez Isten szeretetének leginkább megmutatkozó valósága.
Az érsek a Jézus Szíve tisztelet gyakorlati megvalósulásával és őszinteségével, valamint annak bibliai alapjaival folytatta beszédét. Nem lehetünk csak úgy, mint a próféták és Jézus tanításában megfogalmazott negatív példa: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem.” Valóságosan meg kell tenni a tiszteletnek ránk vonatkozó törvényét! Az ószövetségi szentírás maga is jelképében hordozza az Isten-szíve tanítást. A héberben az olvasás fordított irányban van, mint az európai nyelvekben: jobbról – balra. Az utolsó könyv betűit, valamint az első könyv betűit összeolvassuk, akkor ez szívet jelent. Az Ószövetség törvényében, a Tórában Isten szíve dobog. Ezekiel próféta a végső idők látomásában azt írja, hogy Isten kiveszi a kőszívet az emberből és hússzívet ad a helyébe. A zsoltár pedig a 86. zsoltárban így imádkozik: „Utaidra vezess engem Istenem, és adj nekem egyszerű, tiszta szívet.” Jézus pedig ezen a vonalon továbbhaladva önmagát, mint Isten Fiát mutatta be, s ezért nyugodtan kijelenthette, hogy tanuljunk tőle, mert szelíd és alázatos szívű. Az ő embersége, irgalma utánzást kíván.
A főpásztor a továbbiakban a Szent Szív tisztelet történelmi megjelenéséről elmélkedett, mely az evangéliumból táplálkozik. Kifejtette, hogy a Jézus Szíve tisztelet későbbi, barokk kori fejlemény az Egyház történetében, melynek alapjai az evangéliumban is forrásoznak. „Alakítsd szívünket, a Te Szent Szíved szerint!” – imádkozzuk sokszor. A jó tanár pedig példát mutat a tanítványnak. Nem pusztán elmondja az igazságot, hanem meg is éli. Jézus ezt teszi, hogy hozzá hasonlítsuk életünket, krisztusi emberré válva. Ez a keresztény élet lényege. Jézus tanításában, a hegyi beszédben elhangzik a tanítás: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent!” A tiszta szívűség nem egyszerű erkölcsi fegyelmezettséget jelent, hanem egyenességet, őszinteséget, igaz emberséget. Jézus kizárólag a farizeusokat szidta, marasztalta el földi működésében, mert képmutatóak voltak; mást mondtak, és mást tettek. Istent azonban nem lehet becsapni. Törekednünk kell az egyenes szívűségre, és az őszinteségre, főleg abban a mai világban, mely alapjaiban hordozza a képmutatást, hazugságot, alakoskodást, szerepszemélyiséget, szerepviselkedést.
A szentbeszéd következő része kitért a Jézus Szíve tisztelet történetiségére is. Alacoque Szent Margit vizitációs nővér volt az, aki magán-kinyilatkoztatásban ígéretet kapott Jézustól. Aki Jézus Szívét tiszteli, az nem hal meg úgy, hogy bűnben legyen, megkapja a végső kegyelmet a bűnbánatra, a szentségek felvételére is, hogy megláthassuk az Istent. Azért fontos ez, mert így teljesedik be szívünk vágya, hogy megláthatjuk az Istent.
Az ünnepi szentmise liturgikus énekének aktualitását is beszédébe fűzte Kalocsa 91. érseke. A kórus énekelte azt az éneket, melynek szövege: „Hiszek Jézus Szentséges Szívében, mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszen a lelkek közösségében, a szeretet végső győzelmében!” Ezt a szöveget Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök egy levelezőlapra jegyezte fel, de a címzettnek annyira megtetszett, hogy elkezdte hirdetni, terjeszteni a nagy püspök gondolatát. Eszünkbe jut manapság a kérdés: valóban így van ez? Kifejlődik ennyire a szeretet? Egyre több agresszivitással találkozunk, mintha egyre gonoszabb lenne a világ. Nem egyszerűen önvigasztalás ez? A trianoni béke 100. évfordulóján felidézzük a húszas évek nagy reménykedését, melyet Papp-Váry Elemérné fogalmazott meg a két világháború között, s amely szinte himnusszá vált: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!” Akkor ők a történelmi Magyarországot értették, de csak önvigasztalás lett. A szeretettel is így lenne? – tette fel a kérdést a főpap. A szeretet végső győzelmét az ember nem tudja megvalósítani, csak az Isten.
A főpásztor személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. Gyermekkorában olvasta Gogol Bulba Tárász című művét. Történelmi regény az orosz-lengyel háború környékéről. A lengyelek és oroszok harcolnak, s a kozák vezérnek elfogják a fiát, majd a város piacán látványosan kivégzik. A vezér a kivégzés alatt a város piacán meghúzódik. A fiát kerékbe törik és kivégzik, a szenvedésekkel telten halála előtt utolsó szóként felkiáltott, hogy apám. A kozák vezért csak annyit válaszolt, hogy „Hallom!”, és eltűnt a tömegben. Utána összeszedi a hadseregét és kegyetlen bosszút állt a városon. Jézus a kereszten szólította az Atyát, majd azt mondta, hogy az Atya bocsásson meg a gyilkosoknak. A feltámadt Krisztus nem bosszút hirdetett, hanem békességet és bűnbocsánatot. Az Isten szeretete nem vallhat kudarcot ebben a világban. Amikor János evangéliumában Jézus azt mondja, hogy: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte”, akkor a görög nyelv egy olyan múlt idejét használja az evangélista, ami a magyarban nincs. Folyamatos múlt idő. Nem csak szerette, hanem úgy szerette, hogy az most is folyamatosan megvan. Ennek az isteni szeretetnek kifejeződése a Jézus Szíve tisztelet. Jézus szeretete a végsőkig az Atya szeretetét mutatta. Ő a biztosíték arra, hogy minden gonoszság ellenére az Isten szeretete győz a bűn és a halál felett – fejezte be beszédét Bábel érsek.
Az ünnepi szentmisén jelen voltak a környékből érkezett zarándokok, a város papsága, megjelent Dr. Filvig Géza Kalocsa város polgármestere, és Font Sándor a térség országgyűlési képviselője is.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
