A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, 2020. június 4-én, a nemzeti összetartozás ünnepén szentmisét mutatott be Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban.
Az érsek szentbeszédének kezdetén kitért a nap liturgikus ünnepének jelentőségére, mely a mi urunk Jézus Krisztus az örök főpap ünnepe volt. Ez az ünnep látszólag a magyarság fájdalmas emlékezésétől messze áll, de mélyebb értelmében összecseng a két emlékezés. Krisztus főpapsága abban csúcsosodott ki, hogy feláldozta magát értünk a kereszten. Ennek az áldozatnak a világ végéig maradandó hatása van. Minden szentmisében jelenbe hozódik a szolgálati papság által. Jézus Krisztus szenvedése mindannyiunkat érint, és mindenkit be tud vonni az áldozatvállalásba. Ezért van az, hogy Krisztus papi, prófétai és pásztori tisztségéből minden megkeresztelt ember részesül. A papi feladat úgy válik láthatóvá, hogy életünk áldozatát hozzá kötjük az Ő keresztjéhez. Ebből az áldozatból, előbb, vagy utóbb mindenkinek kijut. Szent Pál apostol a kolosszei híveknek azt mondta, hogy „kiegészítem testemben mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az Egyháznak javára”. Krisztus áldozata végtelen és teljes volt, de szenvedésébe bevonja mindazokat, akik vele együtt szenvednek; mindenkivel azonosul, ha valaki ártatlanul, és még inkább, ha érte, és vele szenvednek. A szenvedés egy nemzetet is érinthet, s az ártatlan szenvedés nem pusztán egy nép szenvedése, hanem egyben Krisztus szenvedése is.
Beszédében ezután megemlékezett a főpásztor a száz évvel ezelőtti ország feldarabolásra, a trianoni tragédiára. A harangok, melyek száz évvel ezelőtt ugyanebben az órában megszólaltak, mint idén, ugyanazt a fájdalmat és üzenetet fejezték ki. Az érsek ezután a középkori harangok feliratát idézte: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango”- hívom az élőket, siratom a holtakat, megtöröm a villámok erejét. Az élőket a harang imára, Isten dicsőítésére hívja, hálaadásra, hogy megmaradt a magyarság és kérve újabb erőgyűjtésre. A felhők oszlatásán nem pusztán a viharokat értjük, hanem a történelem felhőit, hogy több ilyen megpróbáltatás ne érje népünket. A holtak siratása azokra is vonatkozik, akik bánatukban haltak meg. Váradi Lipót Árpád kalocsai érsek, aki átélte az első világháborút és a trianont sokat küzdött azért, hogy megmaradhasson az ország és a kalocsai egyházmegye. Akkoriban kijelentette, hogy: „Ha szétszakítják az egyházmegyémet, abba belehalok.” És így is történt. Amikor meghallotta, hogy kinevezték délvidéken az adminisztrátort, aki előkészítette a teljes szétszakadását a kalocsai érsekségnek akkor másnap 1923. február 18-án meghalt. Sokan voltak, akik bánattól és elkeseredettségtől célt tévesztettnek érezték életüket. De a harangok nem csak a halottakat hivatottak siratni: hirdetik a feltámadást is. A nagypéntek csendje után, húsvét vigíliáján megszólalnak a feltámadás dicsőséges harangjai. Goethe Faustja, amikor életét értelmetlennek tartotta előkészítette a méregpoharat, hogy végezzen magával. Ekkor hallja meg a húsvét vigíliáján szóló harangokat és eldobja a mérget. Van értelme az életnek: feltámadást hirdetnek.
Mi magyarok Szent István óta tudjuk, hogy küldetésünk van. Tíz évvel ezelőtt ezt a napot a nemzeti összetartozás napjának nevezték meg. Mi a nemzet: kérdezhetnénk. Azon emberek közössége, akiket összeköt a nyelv, a kultúra, a történelem, és az érzelem. Ezáltal egy nemzethez tartozunk. Ebben benne van az értelem, az akarat és az érzelem is. A magyar zene, a vers, a mese, a magyar táj, a magyar beszéd mindenkiben ősi élményeket idéz fel, s ezek az élmények végigkísérnek egész életünkön át.
Az érsek személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel, amikor elmesélte, hogy édesapja a második világháború végén Muraközben szolgált katonaként a jugoszláv területen. Egy ott élő magyar idős asszonynak adott az otthonról vitt kenyérből, aki elkezdett sírni és még a fiainak is megmutatta, hogy egy darab magyar kenyér az. Ő még kötődött a magyar nemzethez, hiszen a nagy Magyarországon született. A nemzeti összetartozást ápolni kell, mert a nemzet élni akar.
Püski Sándor hosszú emigrációt töltött el, és amikor a rendszerváltás után hazatért egymás után adta ki a könyveket a nemzet sorskérdéseiről. Ötven-hatvan könyvet is megjelentetett. Egyik tanulmányában kifejtette, hogy azt tapasztaljuk, hogy a jólét nem föltétlen oldja meg a nemzeti sorskérdésein „másnapján” Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök írt körlevelet a keserves órában, melyben azt írja, hogy az orvosság élő hit Istenben, gyakorlati szeretet, és a békesség ápolása. „Átkot vet a magyar nemzetre, aki a mai időkben is a pártviszályt és a gyűlölséget hirdeti!” Megszívlelendő szavak ezek. A nagy püspök válasza, hogy Szent István példát mutat minden magyarnak. Úgy kell szeretni hazánkat, ahogy az Árpád-ház szentjei szerették.
Az érsek beszédét a magyar püspöki karnak a trianoni események után kiadott imádságának szavaival fejezte be:
Mindenható örök Isten!
Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem hallgatva, hozzád fordulunk, - aki senkit sem hagysz el és mindenkit meghallgatsz - hogy hallgasd meg a mi alázatos könyörgésünket és segíts meg minket, magyarokat!
Ellenségeink lettek úrrá fölöttünk, országunkat feldarabolták, alkotmányunkat szétrombolták, királyunkat számkivetésbe hurcolták, minket porig aláztak, minden szabadságunktól megfosztottak és ami romlásunkra van, azt parancsolják nekünk!
A mélységből kiáltunk hozzád Urunk, hallgasd meg esedezésünket, könyörülj rajtunk, a Te nagy irgalmasságod szerint!
Ha a sok csapás, a Te büntetésed, amelyet bűneinkkel vontunk magunkra, bocsáss meg nekünk: bűnbánóknak!
Ha a széthúzásunk oka, nemzeti szerencsétlenségünknek, vezérelj minket egyetértéssel, ha hűségünket akartad próbára tenni, tekintsd gyöngeségünket és rövidítsd meg látogatásod idejét!
Add a hatalmat azok kezébe, akik azt tőled veszik és a haza javára használják!
Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat!
Szerencsétlen hazánknak pedig, adj jobb jövendőt!
Nagyasszonyuk és anyánk kelj védelmünkre, vedd oltalmadba örökséged. Pártfogolj minket Szent Fiadnál, hogy az Ő kegyelméből Szent István országa új életre támadjon! Ámen
Érseki Hivatal
Fotó: Koprivanacz Kristóf
