Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a Főegyházmegye összes megválasztott polgármesterét meghívta a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházba, hogy az új önkormányzati ciklus kezdetén együtt kérjék Isten áldását és segítő kegyelmét. Az ünnepi szentmisére 2019. október 20-án került sor. A főpásztor szentbeszédének kezdetén kiemelte, hogy Isten áldását kérve kell indulnunk az új ötéves ciklus elvégzésére és a szolgálat betöltésére. Elmélkedésének kezdetén megjegyezte, hogy a szentírási szakaszok nem szándékoltan erre a napra lettek kiválasztva, - a rendes menete katolikus egyházunk úgynevezett perikópájának - mégis, mint annyiszor mintha éppen a helyhatósági tisztségviselőknek szólna. Hiszen minden közösségi vezető valamiként Mózese annak a településnek, községnek, városnak, megyének, amelyik élére állították, és hát az emberi élet önmagában is vándorláshoz hasonlít. Mondja is Gabriel Marcel nagy bölcselő, hogy az ember „homo viator”, vagyis úton lévő lény. Egy közösségről is elmondható: ahogy a választott nép vándorolt a pusztaságban, úgy vándorlunk az idő múlásával mi is, s jönnek a problémák, veszélyek, gondok, bajok, a küzdelmek.
Az érsek a jó vezető tulajdonságaira utalva elmondta, szükséges, hogy legyen segítő társa, mint ahogy volt Mózesnek Józsue, Áron, Hur és többen mások. Ennek ellenére érezte Mózes azt, hogy még ez is kevés. Imádkozott, kitárva karjait, de ott is gyöngének bizonyult, majd kérte társait, hogy segítsék őt a kitartó imádságban. S a kitartó imádság győzelmet hozott számukra. Ennek megfelelője az evangéliumi szakasz, ahol Jézus példázatában egy olyan özvegyasszony van aki egy nagyon kétségbeejtő helyzetbe került, de van hite és ezért nem hagy nyugtot az igazságtalan bírónak: addig a nyakára jár, míg az igazságot szolgáltat neki, s itt jön aztán utána a Jézusi példa magyarázata: „Hát mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok - ha imádkoztok - teljesíti a ti kérésetek?” Hiszen imádságra is szükség van egy közösség vezetésében.
Elmélkedése következő részében a főpásztor bemutatta, hogy mikor járunk a jó úton. A szentleckéből kiemelte a pillanatot, amikor Szent Pál apostol azt mondja Timóteusnak: ”Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által eljuss az üdvösségre. Minden írás, amelyet az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre s az igaz életre való nevelésre…” Az eredeti szentírási szöveg a „δικαιος” szót használja: olyan igaz életet, ami sokkal több attól, hogy valaki a jog, a törvény előírásának megfelel. Ugye cinikusan szoktunk ilyesmit hallani, hogy egy-egy esemény megítélésekor jól lehet erkölcstelen ez és ez a dolog, de jogszerű. A Szentírás pont a fordítottját mondja: nem csak, hogy jogszerű, hanem azon túllép, még a méltányosságon is túl: van benne valami nagylelkűség. Ez az igaz embernek az életformája. S hogy minden vezetőnek ilyennek kell lennie, mert nem magára kell és másra, és a mai napra gondolnia, hanem a közösségre és a holnapra. Ebben különbözik attól az embertől, aki önző, és aki csak a maga hasznát és javát akarja.
Az a feladat, hogy az igaz életben kérjük Isten áldását, hogy magunk járjunk elő jó példával és építsük a közösséget – folytatta a főpásztor szavait, s a történelmi tapasztalaton keresztül tanította a jelenlévőket. Olyan helyen vagyunk, amely Bács-Kiskun megyének és az egyházmegyénknek a legtörténelmibb helye. Hiszen az első templom visszamegy Szent István koráig, melyek alapjai jórészben fel vannak tárva. Majd a következő szép gótikus katedrális is, és az arra épült gyönyörű szép barokk székesegyház. Ha ezek a kövek beszélni tudnának, de sok mindent mondanának az elmúlt ezer évünkből. S ahogy tartja a közmondás: „A történelem az lett tanítómestere”, az ebben az esetben is igaz. Mert itt, ennek a múltjában benne vannak a nagy életfordulók, nemzetünk nagy eseményei, bukásai, gyarlóságai, de az újrakezdések is. El lehet képzelni, hogy a nagy történelmi fordulókkor mi volt az itt lévő érsekeknek az életérzése? Szent Asztrik, Szent István halála után kitört az a Vata-féle pogánylázadás, melyik vissza akarta vinni a magyarságot a pogányságba. Az akkori püspök, György feltehette magának a kérdést: „Érdemes volt Asztriknak ide jönni? Egész életét itt eltölteni? Hát vissza akarnak mindent fordítani.” De az isteni gondviselés gondoskodott.
Aztán ott volt a tatárjárás: Csák Ugrin kalocsai érsek társaival együtt meghalt a muhi csatában. A csata után pár évvel IV. Béla és fia, V. Istán között a megmaradt ország pusztulását hozó polgárháború robbant ki. Feltehette Benedek érsek a kérdést magának: „Elődöm meghalt muhi pusztáján. Hát érdemes ezekért? Hát most a megmaradt országot is szétverik!”
Aztán ott volt a mohácsi vész. Tomori Pál ott hal meg a csatatéren 5 másik katolikus főpappal és sok más főpappal. Frangepán Ferenc, az utódja megtudta egy év múlva, hogy ott a csatatéren II. Szulejmánnak Szapolyai kezet csókolt. „Érdemes volt meghalni? Ezekért?”
S aztán sok példát tudnék még mondani. Vagy amikor nem lehettek itt a püspökök, érsekek, mert nem tehették be ide a lábukat. De hallotta Szuhai István, hogy amit a török még meghagyott a székesegyházból, azt a hajdúk szétverték, fölégették. „Érdemes?”
De ez a székesegyház múltjával azt mondja: „És mégis! Mindig újra kell kezdeni bűnök, gyarlóságok ellenére és építeni kell.” Főként azoknak, akik vezetők. Deák Ferenc mondta, hogy a hatalom az csak eszköz a nép boldogítására. S a politika boldogíthatja a népet. Ezért mondta XI. Piusz pápa, hogy a politika a felebaráti szeretet legszélesebb mezeje lehet. Mert egy politikus olyan sok emberrel tud jót tenni, amit egyes emberként nem tudna megtenni. Tehát mint lehetőség ott áll egy vezető előtt, hogy jót tegyen. Ezért a politika sokkal több, mint egy szakma, egy társadalomtudomány, a mi szemszögünkből nézve a közjó építése, ami beleépülhet az Isten országának az építésébe. Ez a cél, hogy mindannyian ezt tegyük, főként, akikre feladatok vannak bízva. A politikusokat nem csak az egyes választások ítélik meg, hanem megtéli majd az Isten is és megítéli majd az utókor is, hogy milyenek voltak. Vörösmarty Mihály mondta Deák Ferencről, a haza bölcséről: „Szükség van az ilyen emberre. Nem csak az országért, hanem azért, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon bibliai állítást, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve.” Mert aki jó tud lenni nehéz helyzetekben, az Isten képére és hasonlatosságára cselekszik. Ahogy Barancskovics István, a néppártnak háború utáni vezetője mondta, látva már azokat a sötét felhőket, amelyek jöttek a kommunizmussal, akkor mondta egyik utolsó beszédjében: „Embernek lenni az embertelenségben annyit jelent, mint hasonlítani Isten képére.”
Nem tudjuk mit hoz az 5 esztendő. Ahogy nem tudtuk 5 évvel ezelőtt azokat a gondokat, bajokat, amelyek közben megjelentek s amelyekkel küszködünk. Nem tudjuk. De Isten áldására számíthatunk, mert ő nem hagy el bennünket, ha mi nem hagyjuk el őt. Hogy lesznek nagyon kemény napok az bizonyos. Nagy feszültségek, küzdelmek, sőt, lehet azt mondani belháborúk, ahogy így prognosztizálja a maga eszével az ember a jelenlegi Magyarország helyzetét. De nekünk nagybetűvel írt Embernek kell lenni: igaz embernek szavainkban és tetteinkben. Azért hívtam ide a hatalom helyi vezetőit, tisztségviselőit, hogy Isten áldását kérjem mindannyiukra függetlenül attól, hogy milyen párthoz tartoznak. Ezért is hívtam meg már jó előre mindannyiukat: nem a győzelmet figyelve és kiszemezgetve az embereket, hanem mindenkit meghívtam, hogy tartsunk össze, tanuljunk a történelmünkből, mert a most az üdvösség ideje és cselekedete számunkra.
Szent Pál apostol, aki fölhívta figyelmét Timóteusnak, hogy olvassa a Szentírást – püspök volt már Timóteus -, azt mondta: „Végeztess könyörgéseket, imádságokat elöljáróinkért, a hatalom gyakorlását végzőkért, hogy Istennek tetsző, békés, nyugodt életet élhessünk. Ezért imádkoztasd a népedet!” Igen, a negyedik parancsolatot a katolikus egyház kitágítja a tisztségviselőkre, hogy imádkozik értük. De fordítva is igaz! A tisztségviselőknek mindent meg kell tennie, hogy a megválasztás bizalmának megfeleljenek. S ha már a történelmet idéztem, akkor visszamegyünk az első igaz nagy szent politikusunkhoz, Szent István királyhoz, akinek három jelzője volt– több jelzőt is mondtak rá: justus volt, pacificus és pius.
Úgy volt igaz ember, hogy igazságot is tett, igazságot is tett, igazságot gyakorolt.
S aztán pacificus volt, békességes úgy, hogy békességet szerzett országában, s a rábízott népben.
S az erőt a pietasból, a hitből, a vallásosságból merítette.
Az érsek beszédét Isten áldásának kérésével fejezte be: „Adja Isten, hogy Himnuszunk szép szava és éneke a most megválasztott polgármesterek, polgármesternők, képviselőtestületi tagok által is érvényre jusson: „Isten áldd meg a magyart!”
A szentmise után a találkozó az érseki kastélyban folytatódott, ahol a terített asztal mellett ismerhették meg egymást a résztvevők, s találkozhatott a megye teljes helyhatósági vezetése az egyházi képviselőkkel.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
