Örömhírt visznek Szabadkára
A 11. alkalommal megrendezésre kerülő Kárpát-medencei Betlehemes Diáktalálkozó helyszíne idén Szabadka városa. Ide utazik Beregszászról, Csíkszeredából, Kassáról és Kecskemétről félszáznál is több diák és kísérőik, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak egymással és délvidéki vendéglátóikkal. Közben pedig a régi jó betlehemes hagyományok felelevenítésével hirdessék az Örömhírt: a Megváltó születését. Kecskemétről a Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola hetedikes diákjai vállalkoztak a nagy kalandra, a szolgálatra. Programjuk megvalósítását az Emberi Erőforrás Minisztériuma támogatja a „Határtalanul!” program keretében.
A december 12-15. közötti időszak színes programjai során minden adott egymás életének, kultúrájának megismerésére. A találkozás lehetőség is, hogy az ünneplés mellett a résztvevők megismerjék a mindennapok valóságát. A diákok részt vesznek a hajdújárási Petőfi Sándor iskola tanóráin, a felnőttek bekapcsolódhatnak a tantestület munkájába, szakmai tapasztalatcsere zajlik. Elmennek a tagiskolákba, Noszán és Királyhalmon is betlehemeznek. A csoportok részt vesznek misén, megismerkednek Szabadka nevezetességeivel, kirándulnak Zentára. Legfontosabb mégis a sok helyen bemutatásra kerülő betlehemes játék. Ez elődeink megszívlelendő üzenetét közvetíti: karácsonyi örömre, közösségi alkotásra, szolidaritásra serkenti ifjúságunkat. Ezt az együttérzést fejezi ki a sok – sok „cipősdoboz” ajándék, amit a kecskeméti óvodások és iskolások gyűjtöttek össze, és küldenek ki a Petőfi Iskola diákjainak és a Lurkóházban tanuló gyermekeknek.
A Kárpát-medence kulturális régiójában ezer éves múltba mutat a karácsonyi betlehemezés hagyománya. A török időkben népmozgalommá válva, népnyelven, egészen profán helyeken, például piactereken is előadták. A hódoltság ideje után iskoladrámákként mindenütt a pedagógia eszköze lett. Betlehemezéssel házalva gyűjthettek a diákok tanulmányaik költségeire, hiszen az előadáshoz, beláthatatlan idők óta, karitatív, szociális-kulturális célú adományozás, vendéglátás is tartozott. A XIX században az Akadémia először a szöveg-variánsokat kezdte felkutatni, később neves zenekutatók (többek közt Kodály Zoltán) a dallamvilágot is rögzíteni kezdték. A rendszerváltásig helytelenítették, a „sötét középkor” bélyegével száműzték. 1990 után ezt a civilizációépítő játékot, közösségi-kulturális népszokást helyi csoportok karolták fel. A rendkívül sokszínűvé vált, néprajzilag értékes betlehemes játékok, kellékeikkel, nyelvükkel, zenei és táncos mozgásvilágukkal az alkotó népművészet dramatikus ikonjainak, a civilizációszervező néplélek humorral és fényességgel áthatott megnyilvánulásainak tekinthetők. A betlehem-járás a népi színjátszás téli ünnepköri szent formája.
