Kiskőrösön került megrendezésre a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye ifjúsági találkozója a KEFIR 2018. november 17-én. A rendezvény a kiskőrösi Bem József Általános Iskolában vette kezdetét. Seffer Attila kiskőrösi esperes plébános köszöntötte a megjelenteket, majd Ivanics Zoltán ifjúsági referens atya szólt a jelenlévőkhöz. A lelki nap a résztvevő ifjúsági közösségek játékos bemutatkozásával kezdődött. A lelki nap fő témája a család volt. Az előadást a Gruchmann házaspár vezette, akik Váchartyánból érkeztek a programra. Előadásuk témája a nagycsaládban való élet szépsége volt. Mindezt gyermekeik is alátámasztották, akik mind a hatan részt vettek az egész délutános programon. Az előadás után a fiatalok kiscsoportos beszélgetésben dolgozhatták fel a hallottakat, majd a lelki töltést a test gondozása követte. Táncház keretében próbálhatták ki, és erősíthették meg a résztvevők a magyar hagyományokhoz fűződő kapcsolatukat. A mozgás után pedig mindenki a helyiek vendégszeretetét élvezhette a terített asztalnál. A lelki nap programja a missziós kereszt fogadásával folytatódott, mely liturgia keretében elmélkedésekkel, énekkel készültek fel a Szentmisére, melyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatott be. A főpásztor prédikációja kezdetén Petőfi szülővárosára hivatkozva Petőfi: Háborúval álmodtam című versét idézte. „Háborúval álmodám az éjjel, Háborúba hítták a magyart; Fölhivó jelül, mint hajdanában, Országszerte járt a véres kard.” E tényhez hasonlít a mostani ünneplés is, csak nem háborúra készülünk, hanem Isten országára, s nem véres kardot hordozunk körbe, hanem a Szent Kereszt jelét. A kereszt életet adó jel, mely a megváltás örömhíre lett számunkra. Elmélkedésében kitért a kanadai vértanúk egyikére, akit az indiánok elfogtak, s hetekig kínoztak nehéz körülmények között. Két fadarabból készített magának nagy nehézségek árán egy keresztet, s számára ez az enyhület és erő forrása lett. A keresztre tekintve csökken a magunk fájdalma, hiszen erőt kapunk az üdvösség forrásától. Megmenekült, hiszen kiszabadították, és hazatért, de ahogy felgyógyult és lehetősége nyílott, újra visszament missziós szolgálatra, s ekkor már valóban vértanúságot szenvedett el. Ez a bátorság és elkötelezettség. Sajnos korunk egyre inkább nélkülözi a valós elkötelezettséget, pedig a keresztény ember számára ez a legfontosabb. Szilárd hittel és elkötelezettséggel hirdetni az evangéliumot. A főpásztor megemlékezett a misszió fontosságáról. Jézus parancsa minden emberhez szól. Minden népnek hirdetni kell az örömhírt. Ez tér és időbeli távlatot is jelent. Először a legközelebb élőket kell meghívnom, de ha lehet, minél több embert el kell kísérni a hit előszobájába. Az érsek megemlékezett a kalocsai jezsuita atyákról, és a kalocsai iskolanővérekről, akik eljutottak Kínába és sikeres missziót folytattak. Elmesélte, hogy még találkozott olyan száz éves nővérrel, aki a kínai misszióból tért haza. Ő azt mondta, hogy ha hirtelen fiatal lenne, akkor rögtön elölről kezdené a küldetés teljesítését. A missziós keresztben a magyar szentek és boldogok ereklyéi találhatók – mondta az érsek – azoké, akik számunkra példát adtak a hitvalló életre.
A főpásztor megköszönte a fiatalok egységét, s kérte is őket a misszióra, hogy úgy készüljünk fel az Eucharisztikus Kongresszusra, hogy az tanúságtétel legyen az élet forrásáról, a jelen lévő Úrról. Így építhetjük közösen Isten országát. A program végeztével mindenki ajándékot kapott, mely emlékezteti őket a felelősségükre és küldetésükre.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
