A magyar szentek és boldogok ünnepén, 2018. november 13-án szentmisét mutatott be Dr. Bábel Balázs érsek a Baja-Belvárosi Szent Péter és Pál plébániatemplomban. A főpásztor szentbeszédében a szentek összekötő szerepéről elmélkedett. Emlékeztetett rá, hogy négy éven keresztül minden nap valamelyik hírhez csatoltan hallhattuk, hogy hogyan harcolt egy katona a nagy háborúban. Néha az volt az érzés, hogy nem is veszítettük el az I. világháborút, hiszen minden nap egy hőstettel emlékeztünk az eseményre. Pedig előbb egész Európa, majd az Egyesült Államok is bekapcsolódott a nagy világégésbe. Szinte nincs, és nem volt olyan család, ahol ne lett volna halott. Mostanra zárult a megemlékező időszak. Párizsban a világ vezetői megemlékeztek a világháború lezárásáról. Békévé olvadt az emlékezés, melyről azt mondják, hogy az európai kereszténység nagy megroppanása volt, hiszen keresztény népek harcoltak egymás ellen, sokszor Isten nevében. Párizsban is volt emlékmise, reméljük, hogy nem a győzelem, hanem az engesztelés fényében. A hős csak egy nemzet számára hős, a másik nemzetben gyűlölt személy. Ott már ellenség. A trianoni események megmutatták micsoda gyűlölet van a nemzetek között, illetve a kis nemzetek, mint Magyarország ellen is. Kuncz Aladár a Fekete kolostor regényét többen olvasták. Ő az az erdélyi származású magyar író, aki rajongott a francia kultúráért. Ő 1914-ben Párizsban volt a háború kitörésekor. Rögtön, mint ellenséget internálták, és a háborút rosszabbnál rosszabb börtönökben élte meg. Erről írt egy regényt is, melyet lefordítottak francia nyelvre, s a franciák csodálkoztak, hogy ők, a szabadság népe, milyen borzalmakra képes: a szabadság, testvériség, egyenlőség nevében. A hősök nem kötik össze a nemzeteket, sőt inkább szétválasztják. Nem így a szentek. Nemrég ünnepeltük Szent Mártont. Pannónia földjéről indult, s összeköt sok nemzetet. Sőt, mostanában még egyes protestánsok is megemlékeznek róla. Franciáknak, magyaroknak, más népeknek egyaránt összekötő kapocs a személye. A közös nevező maga Jézus Krisztus. A szentek a történelemben tovább élő Jézus megvalósítói. Jézus a megtestesült szent. Isten létében szent kizárólagosan, abszolút módon. Jézus a megtestesült Isten fia Isten szentjévé lett. Az ő szentségéből valósítanak meg az őt követők valamit, ami által ők is bekerültek a szentségbe. A Szűzanya, aki bűn nélkül volt, ő áll hozzá a legközelebb. Személyét különleges tisztelet illeti meg. A szentségnek van hierarchiája, hiszen Szent József, a főapostolok mind különleges tiszteletet kapnak. Jézus minden néphez küldte tanítványait, apostolait. Ők igyekeztek annak a népnek nyelvét megtanulni, hiszen az evangéliumot a nép nyelvén kell hirdetni. Ebből adódik, hogy a kezdeti szentírásfordításaink sem a Szent Pál levelekkel kezdődnek a magyar irodalomban, hanem az evangélium, valamint az ószövetség könnyebb elbeszéléseiről szólnak, hiszen Pál komoly gondolatait nehezebb fordítani, mint a történeteket. Szent Pál maga mondta, hogy a zsidók között zsidó voltam, a görögök között görög. Ha az evangélium igehirdetése megkívánja azt, hogy egy nép, nemzet kultúrájához, nyelvéhez igazodjék, akkor kellenek nemzeti szentek is, akik abból a népből váltak Krisztus követőkké, sőt szentekké. A nyolc boldogság jut ilyenkor az eszünkbe. Ott magától Jézustól halljuk az új életformának a megvalósulását, a boldogságot. Mindegyik boldogság nyitánya a hegyi beszéd későbbi tanításának. Itt, mint egy prelúdiumban felcsillannak a boldogságok, s majd az evangéliumban kiteljesednek. A boldogságoknak pedig maga Jézus a rejtett alanya. Minden boldogság illik rá, de a megszokott boldogság fogalommal nincs teljes összhangban. A ma embere másként fogalmazza meg a boldogságot. Ami ott van, olyan érvényű, ami túléli a földi létünket. Félelmünk, hogy a boldogság egyszer véget ér. Dante írja az Isteni színjátékban: „Nincs semmi fájdalmasabb annál, mint gondolni a régi szép és jó időkre a nyomorban.” Az a boldogság, amit Jézus hirdet, átvészeli a földi élet nyomorát is. Boldogok, akiket üldöznek. A főapostolokról is leírja a Szentírás, hogy az ostorozás után boldogok voltak, hogy Jézusért szenvedtek. A mi magyar szentjeink ezen az úton és nyomon jártak. Sokkal több van, mint amit énekünkkel felidézünk. Két évvel ezelőtt Bábel családi találkozó volt. A dédszülőktől szinte négyszázan származtak le. Elképzelhető, hogy visszamegyünk a családfáinkkal és arra jutunk, hogy boldog, sőt szent őseink vannak. Jó arra gondolni, hogy vannak szent őseink. Azt az elkötelezettséget, melyet Szent Istvántól örököltünk, ők tovább folytatták.
Vannak-e szentek a mai világban? - tette fel a kérdést az érsek. Hiszen sok borzalom van napjainkban. Nem feledhetjük el, hogy ha több gonoszság lenne az életünkben, mint jóság, akkor nem élnénk. Mauriac francia Nobel díjas író írta le, hogy felkereste őt egy szovjet író, s amikor összeismerkedtek rákerült a sor, hogy vallási dolgokról beszéljenek. A szovjet író szerint ezt a Szovjetunió lerendezte. A felvilágosult ember életébe a vallás nem fér bele. Mauriac megkérdezte, hogy van még az oroszok között meggyőződéses ember? Az író azt mondta, hogy talán, de ő még emlékszik egy cselédre, aki szent is volt. Ha vannak még néhányan szentek egy országban, akkor nincs veszve semmi. Ők jó értelemben erjesztik a társadalmat, s terjed az evangélium. Ha még vannak hitvalló buzgó emberek, akkor van remény. És mindenki ismer olyat, hogy ő egy igazi szentéletű, rendes ember. Aki Krisztus tanúja a maga korában. „Nem szakadt le a híd, amin átmentek” – mondja Szent Ágoston. Mi is követhetjük őket. Feladat és küldetés is. A szentek azok, akik közbenjárnak értünk. A magyarságnak nagy szüksége van lelki megújulásra, kérjük hát a magyar szenteket és boldogokat, hogy segítsenek e küldetés teljesítésében. Ez a nap a magyar nyelv napja. 1844-ben ezen a napon tették hivatalossá a magyar nyelvet. Ez még inkább különleges fényt ad e szép ünnepnek.
A szentmisét követően a bajai Szent László ÁMK dísztermében rendezték meg a főpásztor új könyvének, a Mátyás király egyházpolitikája és vallásossága című kötetnek bajai bemutatóját. A rendezvényen a főpásztor könyvét dedikálta is a jelenlévőknek.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf