Bábel Balázs érsek tartott szentmisét minden elhunytért a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban. A főpásztor beszéde kezdetén személyes élményét mesélte el. A kriptában járva meglátogatta első elődje Szent Asztrik sírját, s közben ránézett arra a sírhelyre, amely a következő kalocsai érsek sírja. Furcsa élmény lehet annak, aki előre láthatja, hogy valószínűleg hol fogják megfáradt testét nyugalomra helyezni. Csak ennyi lenne az élet? Néhány évtized? Akinek nincs hite, annak az élet pusztán nyomorúság, reménytelenség. Az élet a földi lét zarándokútja után kitárul Isten örök világára. Az embert Isten az örök életre hívta meg. Nem a szenvedésekkel és gyengeségekkel meghosszabbított földi létre, hanem az Istenben beteljesült örök életre. Erre vágyakozunk, s ez a végcélunk. A szentmise végén a főpásztor és a papság a kriptában imádkozott az elhunyt főpásztorok lelki üdvéért.
