Papszentelést ünnepelt a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban 2021. június 26-án. Dr. Bábel Balázs érsek felszentelte Tomaskovity Szabolcs diakónust, aki a felszentelés után Rómában folytatja tanulmányait. Az ünnepi eseményen az egyházmegye papsága koncelebrált.
Érsek atya Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott című versével vezette fel prédikációját, mely az író számára egy megkönnyebbülés volt, hiszen a bűntől zaklatott lelkét az imádság által Isten megkönnyebbítette. Ezért áldotta az Istent és mindazokat, akik érte imádkoztak. Az utolsó vacsorán az Úr Jézus mindannyiunkért imádkozott hívekért és a papságért is. A nap szentje alexandriai Szent Cirill szerint a másokért való imádság papi feladat, hiszen nem csak az áldozat bemutatásával, hanem a másokért való közbenjárással is teljesíti papi feladatait. Emlékezteti a szentelendőt, hogy papi szolgálata alatt meg fogják kérni az emberek írásban vagy akár szóban, hogy imádkozzon majd híveiért. A szentmise bemutatása pedig a legminőségibb imádság, hiszen a pap felajánlja élőkért és holtakért is. Az evangéliumi szakaszban Jézus megszólítja a mennyi Atyát: imádkozott akkori tanítványaiért, a későbbiekért is és a szentelendőért is. Azért imádkozott, mert mindannyian az Atyáé és Jézuséi vagyunk. A pap így pedig Jézus Krisztussal kell, hogy dicsőséget hozzon. A régi idők kiváló papjai lelkiismeretesen teljesítették kötelezettségeit, s ezáltal hozták el a dicsőséget. Jézus az Szentírás szerint azért is imádkozik, mert ők még a világban vannak. A világ két értelmű szó. Egyrészt az az emberiség, amelyért Jézus meghalt. A másik értelme pedig az Istentől elfordult, a gonosz lélek hatása alatt álló ember, aki nem akar Isten útján járni. Amint érsek atya mondja, erről bőséges tapasztalatunk van a mai időkben, ezért is ezen idők az elvilágiasodását, szekularizációját úgy tudjuk magyarázni, hogy a mai ember elvesztette hitét Isten felé, Isten ellene támad vagy éppen úgy él, mintha Isten nem létezne. Ebben a világban ki van téve a keresztény ember – a pap is – az örökös kísértésnek, és örökös támadásnak. Az Úr Jézus ezért imádkozik azokért, akik a világban vannak. Mi keresztények ugyanebben a világban élünk, de mégsem ugyanilyen lelkiséggel, a pap pedig ezáltal mutat példát. Jézus kéri az Atyát, hogy tartsa meg őket a nevében. A név egyet jelent a Szentírásban a személlyel. Ezért nem lehet Isten káromolni, mert Isten neve ő maga, aki megtart bennünket és a papságot is hűségben és szilárdságban. Jézus kéri továbbá az Atyát: “szenteld meg az igazságban”. Megszentelni annyit jelent, hogy valamit Istennek ajánlunk, nem darabokban, részletekben, hanem teljes egészében, s ha egyszer már Istennek adtunk valamit nem lehet visszavenni. Bár megvan bennünk a kísértés, hogy az ígéreteinkből visszavegyünk néha. Az Istennek tett megszentelés nem jelent lezártságot, mert ő ugyanazzal a tettével küldi is a világba a papságot: megszenteli őket és küldi őket, az igazságban. Nem a törvényi igazságról van itt szó, hanem a Jánosi evangélium igazságról, és a Mátéi igazságról, az életszentségről van szó. Jézus mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Vagyis az az igazság, amiben meg kell a papokat szentelni egy azonosulást jelent az Istennel, Jézussal, az Igazzal. Tomaskovity Szabolcs szentelendő jelmondatát a prefációból vette: “Emeljük fel szívünket.” Egy mélységes szimbolika ez, az egész személyiségünket jelenti a szív. Isten a kegyelme által egy lelkesedét ad, így hűséggel és lelkesedéssel tud a pap egész életén át kitartani. Jézus azt mondta, hogy a világ gyűlöli a tanítványait, az övéit. Mind a történelemben, és a mai világban is. Hozzá tartozik a keresztény jellemvonáshoz, hogy ezeket a támadásokat, szidalmakat el tudjuk tűrni, s ezzel csak egyre jobban Jézus jövendölése teljesedik be. Meg kell tartani magunkat Jézus szellemében, hogy ezekre mindig szeretettel tudjunk válaszolni. Nagy feladat, nagy kihívás tehát papnak lenni. Bíztatta a szentelendőt, hogy papi életét lélekkel töltse meg, és felemelt szívvel dolgozzon Isten kertjében.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
