Az új egyházi év kezdetén Dr. Bábel Balázs érsek látogatást tett Szabadkán, ahol 2019. december 1-jén ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Mihály Ferences Templomban, huszonnégy fiatal felnőttnek kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, és a délvidéki híveket meghívta az 52. nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Az ünnepi szentmisén részt vettek és koncelebráltak a város papjai, a hívek pedig teljesen megtöltötték a város legősibb templomát. Az ünnepi alkalmon jelen volt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is. Az ünnep kezdetén Főtisztelendő Zdenko Gruber gvardián atya köszöntötte az érseket.
A főpásztor ünnepi gondolatainak kezdetén Szabadka szülöttének, Kosztolányi Dezsőnek szavait olvasta fel az egyházi évről. Ezt a gondolatsort Kosztolányi még akkor írta, amikor még a hittől távol állt, megtérése későbbi időpontra tehető. Így ír: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt….Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal , kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek és várják a fényt….Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.”
A főpásztor kifejtette, hogy az ember nem elégszik meg a saját világával. Mindig többre vágyik, s ennek a többnek a végén mindig ott áll az Isten. Ő jön közel. Az emberiség várt, de az idők teljességében eljött a Messiás beteljesítve a várakozást.
Az érsek tanításának következő részében elmélkedett Szent Pál szavairól a napi szentlecke kapcsán. „Vessük le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Bár költői kép, de van lényeges valóságtartalma is. Ma is igaz, a kriminalisztika adatai szerint, hogy a legtöbb bűncselekményt éjszaka követik el, a sötétség leple alatt. Ezért is írja Szent Pál, hogy a sötétség tetteit le kell vetni: a háborúságot, az erőszakot, az Istentől való eltávolodást. A világosság fegyvereit kell felölteni. Pál maga elé képzelt egy római katonát, és felsorolja ruházatát: a hit páncélját, az üdvösség sisakját, a bátorság kardját. Ezek azok az erények, amelyeket a keresztény embernek fel kell öltenie. Ezt a fegyverbe öltözést egy rejtélyesebb metaforával teszi teljessé. „Öltsétek magatokra Krisztust!” A színészet lényege, hogy amikor a művészek felmennek a színpadra, akkor igyekeznek ahhoz hasonulni ahhoz, akit játszanak. Ben Kingsley képes volt harminc kilót lefogyni, hogy eljátszhassa Gandhi szerepét. Krisztus magunkra öltése nem szolgai utánzás, hanem a szellemiség felvételét. Mit tenne a helyemben Jézus Krisztus? Magunkra ölteni annyit jelent, mint úgy élni, mint ahogy ő élne. A keresztség szentsége után ebben erősít meg a bérmálás szentsége. Erőt ad, hogy a világban éljük meg Jézus Krisztus lelkületét. A Diognétoszhoz írt levél tanúskodik arról, hogy az őskeresztények külsőleg olyanok, mint a többiek, de életük teljesen más. Ők megélték mindazt, amit Jézus tanításából leszűrtek, s azt minden körülmények között megtartották.
Beszéde végén az érsek a bérmálkozókhoz szólt. Megkapják a Szentlélek ajándékait, s ezért kérni kell az ő erejét. Fel kell ébreszteni a krisztusi élet utáni vágyakozást. Aki vágyakozik Krisztusra, az missziót is folytat. A bérmálás egyben misszió is, küldetés is. El kell menni, hogy hirdessük az evangéliumot, életkörülményeinknek megfelelően. Az ehhez szükséges erőt kapjuk meg a Szentlélek által. Ő adja meg a kitartás lelkületét.
Balázs érsek beszélt a közelgő Eucharisztikus Kongresszusról, és szeretettel hívta meg délvidék népét a kongresszus programjaira. A város papjai és hívei pedig a szentmise végén a vácsi vár kapujáról készült festménnyel köszönték meg Kalocsa érsekének a látogatást.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
\r\n
