Mindenszentek ünnepe Kalocsán
2019. november 1-jén este a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban ünnepi szentmisét mutatott be Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a város papjaival, melyet az egyházmegye egykori érsekeiért és papjaiért ajánlott fel.
A főpásztor beszédének kezdetén az ünnep történetéről elmélkedett. Elmondta, hogy a leginkább római katolikus ünnep a keresztény világban. A protestáns testvéreink egyáltalán nem ünneplik a szenteket, az ortodoxok, illetve a görögkatolikus testvéreink a pünkösd utáni vasárnapon emlékeznek meg róluk. Ennek teológiai oka, hogy Jézus műve a pünkösd ünnepével teljesedik ki. A római katolikusok ünneplése más szempont szerint került erre a napra. Jóllehet a keleti keresztények kezdték el a szentek ünneplését, de akkor még teljes egység volt a keresztény világban. A 300-as évek végén már nagy fénnyel megünnepelték a szent vértanúk ünnepét. Nyugaton IV. Bonifác pápa ideje alatt lett komolyabbá, amikor megkapta a Panteont az „összes pogány istenségek templomát”, ő ezt az összes vértanúkra alakíttatta át, és huszonnyolc társzekérnyi vértanú ereklyét vitetett át a templomba, akiknek emlékezetét megülték az V. századtól. A vértanúkról való megemlékezést később kiterjesztették a Boldogságos Szűz Mária és a hitvalló szentek ünneplésével a 600-as években, III. Kelemen pápa működése alatt. Végül a IX. században az ünnepet Isten minden szentjének ünnepére terjesztették ki. Az ünnep idejének november 1-jére helyezésével kapcsolatban a szónok kifejtette, hogy bár sok történész úgy gondolta, hogy ezt gazdasági megfontolásból tették, mivel a rengeteg zarándok ellátása nyáron nehézségekbe ütközött, de ez nem igaz. A valódi ok teológiai: az egyházi év vége felé Krisztus király győzelmének kiterjesztéseként vezették be. Krisztus királynak, a világ felett aratott győzelmének illusztrációi a szentek. A protestáns testvérek nézete, a „sola Christus” ennek teljesen megfelel, hiszen Szent Pál apostol írja, hogy „kiegészítem testemben mindazt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik”. Jézus ugyanis azonosítja magát minden érte szenvedővel, vagyis nem von le semmit a megváltás értékéből, ha azokat is köszöntjük, akikben Isten műve naggyá vált Jézus Krisztus hűséges követése által.
Az érsek beszédének következő részét az evangéliumnak, a nyolc boldogságnak szentelte. Elmondta, hogy ez nyolc, vagyis kilenc életformát hoz, aminek rejtett alanya maga Jézus Krisztus. A szentek ezek közül, valamelyik, vagy több jellemvonásnak eleget tettek. Legyen az akár a szelídség, a békességteremtés, az üldöztetés, vagy bármely más boldogság.
Történelmi érdekességként a főpap kiemelte, hogy a barokk kor szerette a teljességet, a pompát és az ünnepélyességet, s ezért szerkesztettek egy mennyei paradicsom litániát. Ebben az evangélium szövegeiből ráillesztettek az egykor élt szentekre. komoly litániát összeállítottak aszerint, hogy Jézus tanítását a szentek hogyan tudták valósággá élni a történelem egy-egy korszakában. A szentek ugyanis a történelemben tovább élő Krisztusnak megjelenítői abban a korban, amelyben élnek. A szentek ezért nem életidegenek.
A barokk kort említve az érsek elmondta azt is, hogy ez az időszak volt az, amely a szentek tiszteletét nagyon hangsúlyozta. A festészet, az építészet, a szobrászat érdekes formában jelenítette meg a szenteket, alakjukban mindig megjelent a megdicsőülés. Ez persze a mai ember számára nem divatos, de biztos az, hogy a szent az élettel a legszorosabb kapcsolatban van. Ekkor emlékeztetett Kalocsa főpásztora mindenkit Szent II. János Pál alakjára, aki nyugodtan mondhatjuk mindenkihez közel állt. Sokan látták Péter fiatal utódaként, vagy találkoztak vele a Hősök terén, vagy éppen később megtörtebben Győrben, de sokan kísértük végig szenvedésének, haláltusájának napjait is. Ismerjük az életét, hiszen a média nyilvánossága előtt játszódott. Nagy hévvel hirdette az evangéliumot, később szenved és magatehetetlen, de az utolsó pillanatban is derűs volt a lelke. Hozzánk közel álló életet mutatott meg nekünk. Ezek a szentek közel hozzák hozzánk azt, akit mi szentnek tartunk. Szent az, aki eljutott Istenhez, de ne feledjük Szent Pál szavát: „köszöntöm a közöttetek élő szenteket.” Így szólította meg a híveket. A szent valamit felmutat az Isten lényegéből, mely nem más, mint a szeretet, hiszen szeretet az Isten – tudjuk János evangélista óta. Ha az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, akkor ez úgy válik valóra, ha az Isten szeretetét valaki tükrözni akarja, és tükrözi is. Ma, amikor botrányig fokozódik a bűn, a háború, a gyilkolás, vagy éppen hazánkban a közbeszédben uralkodó indulatok és egymást agresszíven támadó beszédek idejét tapasztaljuk, s ezért elengedhetetlen, hogy Isten szeretetéről tanúságot tegyenek a szentek. A szentek száma megszámlálhatatlan. Már a kanonizált szenteket sem tudjuk egykönnyen számon tartani, de még többen vannak azok, akik név nélkül váltak szentté.
Beszéde végén a püspök lelkesítette a jelenlévőket: Isten nem vall kudarcot, ő legyőz minden rosszat. Jósága és mindenhatósága lehetővé teszi azt, hogy a hozzá eljutott jók többen legyenek, mint a rosszak. A folytonosság a mai létünk és a szentek közössége között a szeretetben valósul meg. Irodalmi példaként említette meg Maurois baloldali író egy nagy mondatát: „az ember vágya az, hogy szentté legyen, és közben el ne veszítse a személyiségét”. A szeretetben nem veszítjük el személyiségünket, hanem isteni parancsot teljesítünk, mely már az ószövetségben is megnyilvánul, s melyet Jézus megerősít. A szentségre való törekvés parancs, melynek elérése nem reménytelen. Szent Ágostont idézve kifejtette, hogy „nem szakadt le az híd, amin a szentek átmentek, s nem apadt ki az a forrás, amelyből ők ittak.” Az ünnep tehát egyszerre tisztelgés a szentek előtt; példakeresés, és feladat is: legyünk szentek.
A szentmise végén elvégezték a lucernáriumot, mely a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya fényénél történő ima az elhunytakért.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
