Vízkereszt ünnepének előestéjén ünnepi szentmisét mondott a Baja Szent Péter és Pál plébániatemplomban Bábel Balázs érsek. A szentmisén a város vezetését Csubákné Besesek Andrea alpolgármester képviselte. Az érsek-főpásztorral a város papjai koncelebráltak Binszki József plébános, valamint Fekete Szabolcs esperes vezetésével. Orgonán közreműködött Dr. Kosóczki Tamás orgonaművész, valamint az egyházközség énekkara és Dr. Petz Gábor karnagy. Szentbeszédében a főpásztor megemlékezett az ünnepről, és a napokban elhunyt Seregély István egri érsekről. Homiliáját a főpásztor azzal kezdte, hogy többen ismerik, és használják az Adoremus című kiadványt, a liturgikus dokumentumot, mely tartalmazza a szentmiséknek, és más szertartásoknak szövegeit. Az ünnepek elé felkérnek általában egy-egy egyházi személyt, hogy írjanak gondolatokat, hogy ráhangolja mindazokat, akik olvassák. A mostani ünnephez, Vízkereszthez az a Seregély István érsek úr írta a bevezetőt, aki most fekszik halva. Hosszabb időn át vezette a Magyar Katolikus Püspöki Kart, egri érsek volt. Amikor ezt írta, még nem tudta, hogy ezen ünnep alkalmával ő már odaát köszöntheti az Urat. Elmélkedésében megfogalmazza, hogy valójában ez az ünnep egy nagy nyitás volt a pogány népek felé. Isten mindenkit meghívott Országába, s ezért ez a nap missziós ünnep is egyben. Nagyon tágra nyitotta az isteni gondviselés terveit. Isten terve, hogy az ember eltaláljon hozzá. Ezt keresték a napkeleti bölcsek hitükre, értelmükre és akaratukra támaszkodva. Azt nem tudjuk, hogy mit gondoltak, amikor meglátták a csillagot. Nem kaptak olyan egyértelmű kinyilatkoztatást, mint a pásztorok. Ők először értelmükre hallgattak, hiszen afféle csillagjósok, csillagászok, természettudósok voltak. Figyelték a természet titkait, ami mögött ott van az Isten. A világban rend, törvény van, s nem lehet azt mondani, hogy az magától van. Elképzelhetetlen a világ, amelyben értelem van, rend van, s mindez magától van. A magától való értelmes rend lehetetlen. Isten áll a teremtett világ mögött. A bölcsek értelmükre hagyatkozva indultak el. Sigmund Freud mondta, hogy minden harminc év fölötti páciensének a legmélyebb kérdése az Isten körül forog. Lehet, hogy a tüneti kezelés sokat jelent, de mögötte mindig ott van az élet értelmességének kérdése, mely feltételezi az Istenhitet. Az Istenhit kiterjesztése, hogy ha megteremtett az Isten, akkor célja van velünk. Nem akarja, hogy néhány évtized után kihunyjék az életünk. Az életünk nem egy rakéta, mely kering évekig, majd megsemmisül. Az emberi lét végtelen pályára van állítva azáltal, hogy Isten meghívott minket az üdvösségre. Szent Pál a római levélben ezt erősíti meg. A mi hitünk az értelemszerű meghódolás az Isten előtt. Ahhoz, hogy mi életünk értelmét keressük, szükségünk van az értelemre. A reformáció idején vetődött fel, hogy van-e a hitnek értelemszerű motívuma, vagy elég a bizalom? A hitújítók azt mondták, hogy elég a bizalom. A katolikus tanítás azt mondja, hogy a hitünk értelemszerű meghódolás, amelyhez kell a bizalom. A hitünknek része az értelmesség, s a tényleges hit a kinyilatkoztatásnak való tényleges alávetés. A bölcsek ismerték a zsidók szent írásait. Jeruzsálemben egyértelművé vált számukra, hogy Istennek ígéretei vannak a próféták, a kinyilatkoztatás, a Szentírás szavai által. A Szentírás és az azt körülvevő szenthagyományunk, az őrizte meg hitünket, és elénk adja a hitünknek a tárgyát. Nem homályos dolgot hiszünk, hanem azt, amit Isten kinyilatkoztatott. Ezért szükséges a hit tanítása, a hitoktatás is. A Szentírás forgatása és az egyházi tanítás megismerése ezért is fontos számunkra. A napkeleti bölcsekben nem akármekkora akaraterő és elhatározottság volt. Sok erőfeszítésre van szükség, hogy az üdvösségre eljussunk, még úgy is, hogy Isten ingyenes ajándéka. Az ember munkája is szükséges. Sok viszontagságon át jutunk el Isten országába. A napkeleti bölcsek követték a jeleket, s a mi életünk is telve van jelekkel. Ezek a jelek mind ajándékot és feladatot is tartogatnak egyaránt. Minden hiteles találkozás valamiképpen epifánia, írja Martin Buber filozófus. Amikor a másikkal olyan találkozásunk van, ami megismerteti a másik lelki értékeit, akkor az közelebb vihet a barátsághoz. Az Úrral való találkozás vigyen közelebb hozzá, hogy nagyobb lelki erővel, másabb lelkülettel haladjunk tovább. Tanítsanak bennünket a bölcsek, s az az egri érsek, aki valószínűleg már az Úrnál van és ezeket a gondolatokat adta, s számára a nagy távlat már megnyitódott, hogy az emberi életünk arra való, hogy az Istenhez eljussunk. Őt keressük hitünkkel, erőfeszítésünkkel, értelmünkkel, hogy az utunk célba vigyen minket.
A szentmise után a főpásztor találkozott az egyházközségi képviselőtestület tagjaival is.
