Nagy örömmel és büszkeséggel készültünk volt diákunk, Tápai Péter pappá szentelésére. Tudomásunk szerint Farkas János, Szabó József és Polyák Imre után ő a negyedik ember a mi iskolánkból, aki a papi hivatást választotta. (A „háttérből” szeretettel követjük a most szeminarista Vadászi József életútját is, aki szintén nálunk érettségizett.)
Péter 2005 és 2009 között járt a Tomori Pál Katolikus Gimnáziumba, amely akkoriban még Dózsa György nevét viselte. Íme két kolléga visszaemlékezése:
Zádori Nándor, osztályfőnök: Péter mindig az osztály legjobb tanulója volt. Tanulás mellett a sportban is mindig jól szerepelt. Osztályunk kosárlabdacsapata nem ért volna el nélküle olyan szép eredményeket az iskolai Mikulás kupákon!
Havasi Helén: Pétert ugyan nem tanítottam, de az utolsó tanév tavaszán az ő osztályát is felkerestem, hogy azok a tanulók, akik már betöltötték a 18. évüket, azzal is megpecsételhetik a nagykorúságukat, hogy eljönnek velem önkéntes véradásra. Általában a lányok szoktak többen lenni, akkor is így volt. Viszont Péter is azok között a fiúk között volt, akik le tudták magukban győzni a tűtől való félelmet és viszolygást, hogy segítsenek embertársaikon!
Kedves Péter!
Most, amikor felbolydult és értékvesztett világunkban Isten hívó szavát meghallva és követve vállalod a papi hivatást, Szent Pál szavaival kívánunk Neked kitartást és állhatatosságot; Isten áldja és koronázza meg döntésedet!
Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.
2Tim 4,3 – 4,5
Szeretettel
volt tanáraid
