Iskolánkban több évtizedes hagyomány, hogy a 11. évfolyam az érettségi szünetben Erdélybe utazik. Igazgatónk, Farkas Zoltán annak idején már 1987-ben is a Székelyföldre vitte az osztályát, amikor még Nicolae Ceausescu volt Románia elnöke.
Az elsődleges úti célunk természetesen testvérvárosunk, Gyergyószentmiklós, ahonnan remek kirándulásokat lehet tenni a környékben. Lássuk a mostani tizenegyedikesek beszámolóját:
Hosszas előkészületek után elérkezett a nap, mikor elindulhattunk a régóta várt erdélyi évfolyam-kirándulásra.
Az 5 órai indulás után egy darabig beszélgettünk, készültünk a ránk váró izgalmakra, majd úrrá lett rajtunk az álmosság és többen aludtunk egy kicsit a határig. A határnál sajnos négy busz várakozott, így kicsivel több, mint másfél órát kellett várnunk a kilépésre.
Dévára tíz óra körül érkeztünk, majd felmentünk a várba felvonó segítségével. A látvány, amely fent fogadott bennünket, nagyon szép volt. Rövid nézelődés után indultunk tovább Vajdahunyad várához. Az ódon falak között barangolva nagyon sok érdekességet láthattunk a vár, valamint az ott élők életével és történelmével kapcsolatban. Este kilenc óra után érkeztünk meg a szállásra, ahol a szobák elfoglalása után nagyon finom vacsorát fogyaszthattunk el. Fél egykor takarodó volt, hogy mindenki ki tudja magát pihenni a következő napon ránk váró programokra.
Vasárnap reggel elindultunk Parajdra. Itt található sóbánya mindenkinek nagy élmény volt, a friss levegő és a bánya hangulata sokakat lenyűgözött. Parajdról a Medve-tóhoz mentünk, ahol elfogyasztottuk ebédre szánt úti csomagjainkat, valamint nézelődtünk az árusoknál és a tó körül sétáltunk. Amikor mindenki visszaért, elindultunk Korondra, ahol sokan ajándékokat vettek, nézelődtek vagy pihentek.
Korondról Farkaslaka felé vettük az irányt, ahol Tamási Áron síremlékét néztük meg, majd tovább indultunk Szejkefürdőre, ahol a 13 székelykaput és Orbán Balázs síremlékét láthattuk. Ezt követően elfoglaltak szállásunkat, ahol ismét finom vacsorával vártak bennünket.
Hétfő reggel fél nyolckor volt ébresztő. Reggeli után elindultunk a Pongrác-tető felé. Sajnos felhős, ködös volt az idő, így nem volt az igazi a kilátás, de azért felmásztunk. Következő úticélunk a Gyilkos-tó volt, utána pedig egy kis erőt gyűjtöttünk, hogy feljussunk a Kis-Cohárdra. Menet közben néhányan feladták a küzdelmet és visszafordultak, mert túl meredeknek találták a kaptatót. A többséget azonban lélegzetelállító látvány fogadta a hegytetőn. Szerencsénkre az idő tartotta magát, és csak a leérkezésünk után kezdett el nagyon esni az eső. Így az ebéd utáni csónakázásról lemondtunk és elindultunk a Békás-szoroshoz. Mire odaértünk, szerencsére megint elállt az eső, így a Pokol kapujától le tudtunk sétálni a Pokol tornácán. A látvány, a fölénk magasodó sziklafalak és a mellettünk csörgedező patak mindenki számára felejthetetlen élményt jelentett. Vacsora után ismét a játéké és a beszélgetésé volt a főszerep, aminek a takarodó vetett véget.
A keddi program már Gyergyószentmiklósra koncentrált. Reggeli után elindultunk a Tarisznyás Márton Helytörténeti Múzeumba, ahol egy világháborús 3D fényképkiállítást, valamint egy nagyon szép kőzetgyűjteményt tekinthettünk meg. Sokan kinézték maguknak, hogy melyik kőzetet hoznák el, de sajnos nem lehetett. Innen a nagyon szép és díszes örmény katolikus templomba mentünk. Történetéről a sekrestyés pár szóban beszélt nekünk. Felhívta a figyelmünket pár érdekességre, pl. arra, hogy a templomban az egyik szobor az ördögöt ábrázolja. Ez nem sok templomra jellemző. Elmondta a templom körüli tizenöt állomásos stáció történetét is, ami nagyon érdekes volt.
Ezt követően visszamentünk a szállásra ebédelni és sietve indultunk testvériskolánkba, a Salamon Ernő Elméleti Gimnáziumba, ahol szívélyesen fogadtak minket. Egy rövid bemutatót láthattunk az iskola múltjáról, jelenéről és szokásairól, majd megtekinthettük az iskolai múzeumot is.
A vacsora elfogyasztása után meglepetésként felköszöntöttük három születésnaposunkat is, majd este tíz órakor takarodó volt, hogy mindenki tudjon egy keveset pihenni a hajnali három órás ébresztő előtt.
A szerda természetesen többnyire utazással telt el. De útközben azért mindenki megmozgathatta magát, mert átsétáltunk a Tordai-hasadékon, ami szintén felejthetetlen élményt nyújtott sokak számára.
