Február 26-án a Baja környéki egyházközségek képviselői, zarándokai töltötték meg a kalocsai főszékesegyházat. Az ünnepi szentmisét Bábel Balázs érsek mutatta be. A főpásztor a vasárnapi evangéliumhoz fűzte gondolatait.
Kiemelte, hogy vasárnapról vasárnapra Jézus legnagyobb beszédének részleteit hallgattuk. Ezek a részletek úgy nyerik el értelmüket, ha összekapcsoljuk őket. A gondviselésről szóló szakasz a vagyongyűjtés hiábavalóságának párhuzamához tartozik. Az ember nem építheti egzisztenciáját a pénzre, mert az nem lehet maradandó. Márai Sándor írja, hogy amikor végleg inflálódott a pengő, akkor nem volt mit tenni, összeszedték a családi aranyat, és amilyen súlyú volt az arany, annyi lisztet kaptak érte. Ami addig biztos érték volt, egyszerre semmivé vált. A vagyongyűjtésre való emberi ösztön épüljön az Istenre és a gondviselésre. A legköltőibb beszédek egyikét olvastuk fel, amikor Jézus csodaszép hasonlatokkal szól a gondviselésről. Ne tévesszen meg az első benyomásra kialakuló vélemény. Nem a munkátlanságra hívott fel. Hiszen a madarak is, növények is a maguk módján tevékenykednek. Maga Jézus is munkás életet élt. Szent Pál mondja, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék. Jézus azt mondja, hogy az ember igazi végcélját keresse az isteni gondviselésben. Az ember szintje alatti világban a cél az önfenntartásban mutatkozik meg. Ez elég a növénynek, az állatnak, de az embernek magasabb, transzcendens cél kell. Ekkor mondja Jézus, hogy keressétek az Isten országát és az ő igazságát. Nagyon kedves mondat ez, hiszen újmisés jelmondata és püspöki jelmondata is: Pro regno Dei – Isten országáért.
Az érsek a gondviselés elemzésével folytatta. Az isteni gondviselést jól kell érteni. Nem azt jelenti, hogy semmi rossz nem történhet velünk. Ezután személyes emlékét mesélte el. Éppen Bajára tartott, amikor felvett egy stoppost, akinek lerobbant az autója. Beszélgetésbe elegyedve szóba került, hogy éppen Bajára tart, egy balesetet szenvedett pap meglátogatására. A stoppos megdöbbenve kérdezte meg, hogy az isteni gondviselés nem működött? Ha így gondolnánk, akkor Jézus lenne az, akivel nem törődött az Atya, hisz kereszten fejezte be földi működését. A végső szó nem a halál, hanem az üdvösség. Az ember sokszor maga okozza a bajait, és aztán Istent okolja. Sokat visszaemlékezünk az I. világháborúra, hiszen éveken keresztül valamely eseményének századik évfordulójára gondolunk. A nagy csaták idején még regényt is írtak azzal a címmel, hogy „Isten elhagyta a harcmezőt”. Nem Isten hagyta el az embert, hanem a magukat kereszténynek valló államok támadtak egymásra. Az ember volt a hibás és az okozó. A jóért tudunk dicsekedni, de a rosszat nehezen vállaljuk fel. A felelősség nem erős oldalunk.
Az Isten országa a Szentírás központi eszméje. Isten országa túlnő a határokon. Jézus elhozta és a beteljesítés felé viszi. Nem definiálta, nem adta ki ünnepélyes alkotmányban. Nem lehet úgy meghatározni, mint egy országot. Példákat mondott, amelyekből körvonalait fel lehet ismerni. Érdemes az embernek rátennie az életét. Amikor minden veszni látszik, gondoljunk csak a jobb lator esetére. „Emlékezz meg rólam,” s az Úr a paradicsomot adja ajándékba. Megjelenik a szépség, igazság, jóság, s főként a szeretet. Ezt kell keresni. Ha ezt keresitek, akkor a többi is megadatik nektek. Ha nem Isten országát keressük, akkor minden mást is el fogunk veszíteni.
Jézus egyszerű mondattal fejezi ki, hogy mi a helyes életmód. Az aggodalmaskodás nem tesz nyugodttá és boldoggá. Elég a mának a maga baja. Ez a nagy igazság. A keresztény embernek realistának kell lennie. Vannak illúzióink, hogy mikor és hogyan lesz jobb. Az sem lesz jobb. Nem szabad, hogy az álmodozásban és az álomépítésben elfeledkezzünk a munkálkodásról. Nem majd kell megtenni, nem majd kell jóvá lenni, hanem most. Nem a halálunk óráján kell megjavulni, hanem ebben a pillanatban. Imánkban is megfogalmazzuk: imádkozzál érettünk most és halálunk óráján. Ma kell Istenre építeni életünket azáltal is, hogy megtesszük a feladatainkat. Az Isten közelsége derűt ad az embernek. Aki Istenben bízik, az nem fog aggodalmaskodni. Isten erőt fog adni, hogy az ember helytálljon a kellő időben.
A Szentmise után immár hagyományosan az Asztrik érsekről szóló film megtekintése, közös ima, a sír meglátogatása következett, majd a Nagyasszonyunk Katolikus Iskolában közös ebéd kötetlen beszélgetéssel. Az ebéd után érseki vezetéssel tekinthették meg a zarándokok az Astriceum kiállítását.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
