Többszörös ünnep helyszíne volt Hercegszántón a Vodica-Máriakert kegyhely 2020. június 13-án, szombaton. A szokásos havi fatimai engesztelés és szentségimádás mellett megülték Páduai Szent Antal liturgikus ünnepét, melynek kapcsán liliomokat áldottak meg. A kegyhelyen a Szent II. János Pál szobrát díszítő virágtartók ünnepélyes elhelyezése és megáldása is megtörtént, illetve megáldásra került a fénykereszt, melyet Polyák Imre nemzetiségi helynök, a kegyhely plébánosa adományozott annak emlékére, hogy immár 26 éve tölti be a településen a plébánosi tisztséget. Az ünnep főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt. Az ünnepen részt vettek a számos hívő, és zarándok mellett a környék polgármesterei is, valamint a Magyar Kormány képviseletében Zsigó Róbert államtitkár a térség országgyűlési képviselője is, valamint a környék papjai.
Az érsek beszédének kezdetén Mária képét idézte fel, és az örök időkre szóló jövendölést, miszerint a Szent Szüzet boldognak hirdeti minden nemzedék. Az Egyház története folyamán dicsérte őt az egyszerű ember, amikor imádkozta a szentolvasót, de voltak olyanok, akik adottságot kaptak arra, hogy ékesszólással dicsérjék Máriát.
Ezzel a gondolattal tért át az érsek a nap szentjére Páduai Szent Antalra, akinek különleges tehetséget adott az Isten a szavakkal való hatékony evangelizálásra. Az egyszerű hívő általában segítségkérés szintjén kéri Szent Antalt, hogy közben járjon a hétköznapi dolgokban, és nem is gondol arra, hogy Antal a ferences rendnek egyik legkiválóbb biblikus tudósa volt. A „Szentírás szekrénye” névvel is illették, aki magában foglalja a szent könyvek tanításának tudományát. Olyan nagyszerűen tudott prédikálni, hogy a pogányokat és az eretnekeket is megtérítette.
A főpásztor két idézetet választott ki Szent Antal beszédeiből, melyeket homíliájában idézett. Kiemelte, hogy amikor Jézus testet öltött Mária méhében, akkor az evangélista úgy fogalmaz, hogy „közöttünk verte fel sátorát”, emberi testet vett fel. A sátor a kőépítménnyel szemben nem biztonságos tartózkodási hely; ugyanígy emberi testünk is, sok mindennek ki van téve, amely nem biztonságos. Antal így fogalmaz: „Szűz Mária nem emberkéz által készített sátor. A Szentlélek állította és szentelte fel és Ő lett a megtestesülésnek a helye. Szűz Mária büszke lehetett volna arra, hogy őt választotta ki a sok asszony közül az Isten, hogy ő legyen a megváltó édesanyja, ehelyett a legalázatosabb volt, alázatos szolgálóleánya volt az Istennek.” Szent Antal magasztalja Máriában az alázatot, hogy benne valóra vált, hogy felemelte az Isten, míg a gőgösöket letaszította a trónról. A mai világra jellemző, hogy sokszor büszke és rendkívül gőgös. Épp az elmúlt hónapok járványos időszaka bizonyította be, hogy mind a tudománynak, mind a gazdaságnak alázatosnak kell lennie. Az alázatosság pedig olyan erény, amely Isten előtt kedvessé, az embertársak előtt pedig elfogadhatóvá teszi az embert. Nincsen gőgös erényesség – jelentette ki a főpap. A gőgös embereket hatalmuknál fogva az emberek lehet, hogy rettegik, de valójában nem tisztelik. Az alázatos embereket -főként, ha egyébként is kimagasló szolgálatot látnak el tudományban, művészetben, vagy mások szolgálatában érdemeik vannak, - akkor felnéznek rájuk, értékelik őket és szeretik is. Az alázatosak tudják, hogy mennyit kaptak az Istentől és mennyi a saját tevékenységük eredménye.
Az érsek beszédét a másik Szent Antal által mondott Mária idézettel folytatta, mely Nagyboldogasszony napi prédikációból származik. Mária élete kiteljesedik a kereszt alatt, s az Isten magához veszi őt halálának pillanatában, elnyeri a teljes szentséget, az üdvösséget. Különleges megdicsőítésben is részesül, melyet így mondunk, megkoronázta az Isten. Antal így mondta: „Ezt a mi dicsőséges Eszterünket angyalok keze vezette Asszúr király házába, a mennyei nászszobába, benne uralkodik Krisztus a királyok királya, az angyalok üdve, a csillagokkal koronázott trónon.” Az idézet magyarázatában a főpásztor elmondta, hogy Antal az ószövetségi Eszter könyvéből veszi hasonlatát. A könyvben a zsidó nép nagy veszélyt, üldöztetést szenved, de Eszter megmenti a zsidóságot azzal, hogy Asszúr király, vagy a Biblia szóhasználata szerint Ahasvéros király kegyeit elnyeri, aki annyira megkedveli, hogy Eszter kívánságára megkegyelmez a választott népnek. Eszter így szabadító nővé válik az Ószövetségben. Antal ezt a képet használta fel, amikor Máriát dicséri. Ő elnyerte a királynői rangot és valamiképpen szabadító is lett, hiszen ő adta Jézust a világnak, aki még nevében is hordja, hogy szabadító.
„A mai embernek szüksége van a szabadulásra.” – emelte ki a püspök. Jézus mondja, hogy „aki bűnt cselekszik, az szolgája a bűnnek”. Számos szenvedélynek válik rabjává a modern ember. Számítógép, alkohol, drog, játékok. Egész életét leköti, sőt mindenét rá áldozza. Szent Antal korában a gazdagság nagyon szemet szúrt, hiszen óriási társadalmi különbségek voltak. Antal, Szent Ferenccel együtt vállalták az önkéntes szegénységet, hiszen meg akartak szabadulni a vagyon örökös rabságától. A szegénység, amit vállaltak szabadságot adott nekik.
A szabadság teljessége a megtérés, a bűntől való megszabadulás – folytatta beszédét Bábel érsek. A Mária kegyhelyek a bűntől való megszabadulást, a megtérést hirdetik. Fatimai engesztelésen illő tudnunk, hogy a „harmadik” fatimai titoknak is ez a lényege. Az emberiségre nagy pusztulás vár, ha az nem akar megtérni. Nehéz járványos időszakon vagyunk túl, mely hazánkat kevésbé sújtotta, de a világnak vannak részei, ahol borzalmas áldozatokat követelt, ráadásul még vissza is térhet. Sokan felteszik a kérdést az Egyházban, hogy a járványnak mik a tapasztalatai? Az érsek válaszában leszögezte, hogy egy bizonyos, nem szabad illúziókat táplálni. Idézte Márai Sándor: Föld, föld! című művét, melyben olvashatjuk, hogy a II. világháború alatt, amikor óvóhelyekre szorultak az emberek, amikor fogságban voltak, akkor sokat fogadkoztak, majd amikor helyreállt az élet, minden maradt a régiben. Márai itt egy másik irodalmi művet is idéz Samuel Beckett: Godot-ra várva című alkotását. Ebben a többnyire céltalan emberek ücsörögnek az élet szemétdombján. Egyikük azt mondja, hogy jó lenne, ha eljönne az Istenség, „Godot”, s akkor megváltozna az életük. Godot eljött, de nem látványosan, hanem rejtetten és ezt nem vették észre, nem fogták fel és ugyanúgy élték továbbra is céltalan életüket. Ugyanezt élték meg a háború után is. Fogadkoztak, ajánlásokat tettek, a nagy világégés után teli lettek a templomok, nagy megújulási mozgalmak indultak, és néhány év múlva visszatértek a régihez és újra elindult a gyűlölködés. A keresztény embernek ezt a céltalanságot kell elkerülni. Meg kell maradnunk a hűségben. Mária üzenete a bűnbánat, mely erőteljesebb formájában a megtérés, amit a Szentírás így nevez: „metanoia”. A fogalom igazi jelentése, az értelem megváltoztatása. Ez az, amikor valaki rádöbben arra, hogy valamit nagyon nem jól tett, és gyökerében megváltoztatja az életét.
A főpap személyes élménnyel magyarázta el a megtérés lényegét. Korábban, amikor teológiai tanár volt, egy professzor kollégája erősen dohányos volt. Láncdohányzása miatt, még kórházba is került. Amikor hazakerült a kórházból nagy vihar és szakadó eső közepén elfogyott a cigarettája. A szakadó eső ellenére elindult a városba, hogy keressen egy nyitva lévő üzletet és beszerezze a dohányárut. Akkor jött rá, hogy mennyire nagy butaságot csinál a cigaretta érdekében. Ekkor tette le azt végleg. A javító gondolat kellett, és meglett a cselekedet is. Az embernek az értelmét kell átformálni, s akkor a cselekvés is hozzá idomul.
Az érsek beszédét bíztató üzenettel fejezte be: „Ezt kell megvalósítani úgy, hogy még valaki bíztat is, aki nem is akárki.” Mária a Jézushoz fordulásra buzdít, mint annak idején, a kánai menyegzőn a szolgákat. Ez a hit komolyan vételét jelenti és azt, hogy mit kíván tőlünk az evangélium a mindennapokban. Az életünk felülvizsgálásával egyre jobban ragaszkodjunk Jézushoz és tartsuk meg Mária szavát: „Tegyétek meg, amit Jézus mond!”
Az ünnepi szentmise után a kegyhelyről a hercegszántói plébánia megújult közösségi házához vonultak az ünneplők, mely a Magyar Kormány segítségével újult meg. A közösségi terem megáldását az érsek-metropolita végezte. A közösségi tér az egyházközség csoportjainak működéséhez jelentős segítséget nyújt. Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
