Nagy ünnepre virradtak a szerbiai határ mentén, Kelebián Krisztus király ünnepén, 2021. november 21-én. Az idei templombúcsú kimagasló ünnepet hozott a település életében. A templom új oltárt, ambót és liturgikus eszközöket kapott. Az Új liturgikus eszközökhöz a faanyagot helyiek ajánlották fel, a művészien szép munkát Thiesz János asztalosmester, a kalocsai főszékesegyház munkatársa készítette el.
Az oltárszentelő búcsúi szentmise kezdetén Geszler Péter esperes-plébános fogadta, majd Maczkó József polgármester köszöntötte a megjelenteket, valamint a főcelebráns Bábel Balázs érseket.
A főpásztor beszédének kezdetén Krisztus király ünnepének történetére tért ki. Elmondta, hogy Kelebián különösen is nagy ünnep ez, mert a Trianon után a szinte még pusztaságban felépült templomot Krisztus király védelme alá helyezték, amikor a falu még csak kezdte életét. 1925-ben XI. Piusz pápa rendelte el az ünnepet, akkor még október utolsó vasárnapjára, s később került át az egyházi év végére. Krisztus király ünnepe új, de mégis ősi gondolatra épül. Az itteni sok szenvedésen átesett, többször kifosztott népnek lett a védnöke Krisztus király. Akkoriban nem volt már kibe kapaszkodni. Összeomlott a Magyar királyság, összeomlott a történelmi Magyarország. Hova fordulhattak volna, mint Krisztus királyhoz?
Az érsek beszédének következő részében az időről elmélkedett. Az időnek van „kronosz” jellege, ami egymásutániságot jelent. Kronosz pogány istenségre utal, aki felfalta a gyermekeit. Az idő is ilyen. Múlása emlékeztett, hogy eljön a mi végünk is. Azt Isten nélküli embert a szomorúság tölti el emiatt, vagy hatalmába keríti az észvesztő vidámság, a mulatozás, az idő kihasználása. Az egyházban más a gondolat iránya. Arra a „kairosz”, az üdvösség ideje a pontos megnevezés. Ez a fogalom nem az elmúlást, hanem a beteljesedést tekinti fő iránynak. Az idő nem csak telik, hanem beteljesedik.
A szónok beszédét a napi olvasmányok elemzésével folytatta. Ívet ír le a három részlet. Dániel próféta ír az eljövendő Messiásról, még nem teljes pontossággal. Az Újszövetségben a Jelenések könyve viszont már teljes pontossággal rajzolja meg Krisztus képét. Ez a könyv már Jézus feltámadása utáén íródott, és a keresztényeknek is volt már tapasztalata az üldözésekről is. Prófétai látomás János tollából. Látja már a világ végét. Le fog zajlani a világ, sok megpróbáltatás lesz, de Jézus Krisztus a mindenség ura. Ő ott van a világ teremtésénél, és ott lesz a beteljesedésnél is, amikor a világegyetem elér hozzá, és nem a semmibe zuhan, hanem az Istenbe. Addig sok megpróbáltatás lesz. Ezt az evangélium is mutatja. Pilátus előtt áll a Mester. A helytartó földi királyt lát benne és meg is kérdezi, hogy ő király e. Veszélyes kérdés volt. Jézus megnyugtatta őt. Országa nem e világból való. Mégsem a jogos igazságszolgáltatás történt, hanem Pilátus kiszolgáltatja az Urat, bűnösök kezére adja. Ám királysága utána mutatkozott meg igazán. A földi királyok halálával véget ér a dicsőségük. Balázs érsek kitért arra, hogy pont erre a napra esik Ferenc József császár halálának napja is. Nem sokan emlékeznek meg ma már róla. A földi dicsőség ugyanis elmúlik. Jézus azonban nem maradt a sírban, hanem feltámadt. Hatalmát megmutatta a halál és a bűn fölött.
Az érsek kihangsúlyozta, hogy bennünket is sok megpróbáltatás ér életünk alatt. Jézus azonban bennünket is országává és papjaivá tett. Országa egy Jézussal, vagyis őbenne valósult meg. Amikor azt valljuk, hogy keresztények vagyunk, akkor kijelentjük, hogy hozzá tartozunk, krisztusiak vagyunk. Gondolkodásunknak, életmódunknak hasonlítani kell őhozzá. Az áldozatos életformával tudjuk ezt nyilvánvalóvá tenni. Ezért vagyunk papjai is. A papság ugyanis kapcsolódik az áldozat bemutatáshoz. Ez a különbség a lelkész és a pap között. A pap Krisztus áldozatát megjeleníti, jelenbe hozza azt. A hívő ezt életáldozatával teszi meg. Ez az általános papság. A Szentmisén a hívő is felajánlja munkáját, jótetteit, mint áldozati adományt, társulva a szolgálati papság áldozatbemutatásához.
Beszédének következő részében a főpap az oltár konszekrálásáról tanított. Az áldás szentelt vízzel történik, a konszekrálás krizmával, vagyis az egyház szentelő olajával. Istennek lefoglalt lesz és Krisztus jelképe. Ezért csókolja meg a pap az oltárt, mert Krisztus jelképezi. Krisztus élete a kereszten egyszerre volt áldozati, egyszerre volt főpapi, és egyszerre volt áldozati oltár is. Az oltároknak is külön üdvtörténete van. Már a pogányoknak is volt. A zsidóságban külön oltárkultusz alakult ki az égő áldozatnak, illatáldozatnak, kenyéráldozatnak. Sőt az oltár, ha valaki megfogta, amikor üldözték, még mentsvár is volt. Az oltárt a kereszténység áttételesen vette át az oltárt. Nem úgy, mint az Ószövetségben, hanem Jézus áldozata válik jelenvalóvá rajta. Szent nekünk az oltár emiatt. Az oltárba helyezett ereklye arra emlékeztet, hogy kezdetekben a vértanúk sírja fölött tartották a Szentmisét. Később pedig minden oltárba helyeztek ereklyét. A főpásztor elmondta, hogy a kelebiai templom oltárába Szent Koronát hozó Szent Asztrik első kalocsai érsek ereklyéjét helyezi el. Elmondta, hogy az oltár külső jele az áldozatnak, de ehhez a belső áldozatnak társulnia kell. Az áldozat mutatja meg igazán Isten iránti hódolatunkat. A főpásztor személyes élményéről beszélt. Bécsben, a szaléziak templomában érdekes oltárra bukkant. A helyiek elmesélték, hogy amikor a bécsi metrót ásták, akkor a föld alatt egy húszezer éves fát találtak meg. Rendkívül értékes lelt volt. A szerzetesek, amikor megtudták ezt, felkeresték a vezetőséget, hogy megvásárolják ezt az ősi fát. Amikor azonban a vezetőknek elmondták, hogy oltárt akarnak építeni belőle, akkor ingyen odaadták nekik. Az oltár azt üzeni nekünk, hogy Istenért semmi sem sok. Isten nem marad adós, őt nem lehet nagylelkűségben felülmúlni.
Beszéde végén a főpásztor megemlékezett arról, hogy a trentói templom oldalán van egy fájdalmas kereszt. Ismert himuszunk szavai vannak ráírva: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Ő uralkodik, győz, szeret. Adjuk meg neki a szívünkből jövő hódolatot, hogy ő legyen nekünk, családunknak, nemzetünknek királya.
Az ünnepi Szentmise végén az érsek megáldotta a Szent Erzsébet kenyereket, melyeket a hívek a szolgálaló szeretet jelképeként vihettek otthonaikba.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Farkas Petra