Idén hagyományosan megrendezték Tomori Pál kalocsai érsek és a mohácsi csata hőseinek emléknapját, augusztus 29-én Kalocsán.
A délután folyamán Bábel Balázs érsek évkezdő lelkinapot tartott a köznevelési intézmények képviselőinek. A téma az üldözött keresztények helyzete, valamint a kereszténység megélésének kihívásai volt. Az előadás után a résztvevők a főtéren lévő Tomori szoborhoz vonultak. A megemlékezés kezdetén megszólalt a főszékesegyház érseki harangja, majd a résztvevők elénekelték a Himnuszt. A megemlékező beszédet ugyancsak Bábel Balázs érsek mondta el, majd Bozó Tibor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnökének kíséretében koszorút helyezett el Tomori Pál kalocsai érsek szobra előtt. Ugyanígy koszorúzott Kalocsa város önkormányzata, a helyi Tomori Pál cserkészcsapat, valamint a köznevelési intézmények képviselői.
A megemlékezést ünnepi Szentmise követte, melynek főcelebránsa az érsek volt. Beszédében a nevelés fontosságáról beszélt. A katolikus nevelés egyetemes, általános, de egyben egyszerre egész is. Az egész embert kell nevelni, aki érzelmekből, akaratból, értelemből tevődik össze. Az érsek kitért a nap ünnepére, Keresztelő Szent János vértanúságára is. Kiemelte, hogy Heródes, bár gonosz ember volt, de volt lelkiismerete. Mindig zavarba jött, amikor beszélt a Keresztelővel. Amikor pedig elhamarkodott esküjét teljesítette, és kivégeztette Jánost, akkor szomorú volt emiatt. A lelkiismeretet lehet, és kell nevelni. Az iskolai tantárgyak között nem esik szó arról, hogy a lelkiismeretet nevelni kell, pedig ez egyedül a mai világban, ami az embernek a képessége és sajátossága. A belső énje, az ember szíve, az Isten és ember találkozásának a helye. Ez megszólal, a cselekedetet megelőzően, azt kísérően, de utólag is tud nyugtázni, vagy vádolni. A főpásztor felidézte Ócsa írójának, Falu Tamásnak írását, aki így fogalmaz: „Nincs szúrósabb darázs, mint a lelkiismeret-furdalás.” Szent Pál ezért hagyta meg Timótesusnak, hogy őrizze meg a hitet és a lelkiismeretet. Ha nem követjük a lelkiismeretünket, akkor célt tévesztünk, és egész életünk torzó marad. Ezért kell nevelni. Az érsek beszédének következő részében erre kereste a választ. Julien Benda-nak az Írástudók árulása című műve erről szól. A relativizált korban nehéz megmondani, hogy mi a jó. Abba a helyzetbe jutottunk, hogy a jóra azt mondják, hogy rossz, a rosszra pedig azt, hogy jó. Már Petőfi is azt írta az Apostolban, hogy „Oly fekete a világ, mint a kibérelt lelkiismeret.” Sajnos a lelkiismeretet el lehet hallgattatni. Van persze beteg lelkiismeret, mely általában túlságosan laza, és az ember mindet könnyedén vesz, és mindent meg tud magyarázni. Istenhit nélkül törvényszerű, hogy tagadni kell a lelkiismeretet. Dosztojevszkij írta, hogy „ha nincs Isten, akkor mindent szabad”. Nevelni kell, de mi alapján. A Tízparancsolat? Egyfajta földi paradicsomot teremtene meg a Tízparancsolat megtartása, de nekünk az üdvösség is számít, ezért az evangélium szava is fontos a nevelésben. A keresztény pedagógiának ősi eszköze a lelkiismeret vizsgálata. Az érsek idézte Szent Ignácot is: „akármilyen körülmények közé kerültök, a napi lelkiismeret-vizsgálatról ne feledkezzetek el!” Ebben nem pusztán a bűnök bevallása van, hanem a jót is számon kell tartani. Ez bizony szükséges a fejlődéshez. „Nagyon törekszünk arra, hogy megőrizzük a hitet és a jó lelkiismeretet.” – fejezte be beszédét az érsek főpásztor.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf